moderngalaktica

Igaz, hogy most kezdtem el a blogot, de annyira sok a dolgom és elnézést kérek a tegnapi nyers beköszöntőm miatt, talán finomabb is lehettem volna. Való igaz egyébként, hogy olyan szar kis piti dolgok pumpálják fel a vérnyomásomat, mint egy hónapon keresztül töltött film, ami ha jó, akkor nincsen hozzá rendesen igazított felirat (pedig jól le van töltve mindkettő),

ha rossz film, akkor pedig azt hittem előtte róla, hogy jó.

Die Hard 4. Ugyan már, most visszamentünk az oviba? Semmi fordulat, magát az élvezetet kipusztították a filmből, és már úgy érzi az ember az első 5 percben, hogy minek kellett...

Nem fogom fel. Most már nem Bruce Willis az első a kedvenceim között, az tuti. Shannen Doherty az esélyes, bár az utóbbi időben nem hallottam felőle. És nem könnyű a Mallratson és Charmed-en kívül bármit is leszedni a netről, amiben főszerepel. A Striking Poses-re lettem volna kíváncsi, de a helyzet kegyetlenül kilátástalan. Olyan, mint egy Groove Gangster vagy DJ Taylor and Flow (később Ravers on dope) albumot felkutatni bárhol a piacon. Mindig is szerettem az örökzöldeket, de ezek mintha hirtelen eltűntek volna az érdeklődésünkkel együtt. Ha most visszatérek a zenére, emlékszem a német VIVA Club Rotation szenzációját elsősorban a jól szponzorált klippeknek köszönhette. Aquagen, Pullover, Westbam, Daisy Dee (maga a DJ műsorvezető hölgy!),  Taucher,  Miss  Shiva,  Cosmic Gate, Beam & Cyrus és  kurvasokáig  sorolhatnám  mert  végtelen  a  paletta  szenzáció téren.